A Kyokushin Karate TÖRTÉNETE
A Kyokushin karate története egészen messze nyúlik vissza a történelemben. Megalapítója Sosai Masutatsu Oyama, élete során számos küzdősportot gyakorolt, számosnak mesterévé is vált. Mindezeket az irányzatokat beépítette saját stílusába is, és így hozta létre a Kyokushin irányzatot.
Sosai Masutatsu Oyama
Sosai Masutatsu Oyama 1923. július 27-én született Yong I Choi néven Dél-Koreában.
A szülei egészen kiskorában Mandzsúriába, Dél-Kínába küldték dolgozni. Kilenc éves volt, mikor elkezdte tanulni a Kempo egy Dél-kínai formáját — amelyet „18 kéz”-nek neveztek — Yi mestertől, aki abban az időben szintén az ültetvényen dolgozott. 12 éves korában Oyama visszatért Koreába, ahol folytatta tanulmányait a Koreai Kempoban.
A Kyokushin Karate kialakulása
- Az első Oyama Dojo
1953-ban Masutatsu Oyama megnyitotta első „dojoját”, Tokióban. Azonban az első valódi dojo majd csak 1956-ban nyílt egy korábbi balett stúdióban. Masutatsu hírének köszönhetően a dojo 1957-re hétszáz tagúvá nőt annak ellenére, hogy az edzések keménysége miatt sokan hagyták azokat abba. - Bobby Lowe az első uchi deshi
A karate népszerűsítésére 1952-ben Masutatsu Oyama bemutatót tartott Hawaii szigetén. Az akkor még fiatal Bobby Lowe látta őt, és elámult az Oyama által bemutatott erőtől.
Ezután nem sokkal Bobby Lowe lett Masutatsu Oyama első uchi deshije (bentlakó tanítvány). Minden nap gyakorolt Masutatsu Oyamával másfél éven keresztül. Végső fokon az uchi deshi az „1000 nap gyakorlás után kezdő” elv alapján tanul.
1957-ben Bobby Lowe hazautazott Hawaiira és megnyitotta az első Japánon kívüli Oyama iskolát. - A Kyokushin kezdete
1964 áprilisába Oyama a Kyokushin Ösztöndíj Alapítvány égisze alatt megalapította a „Kyokushin kaikan Nemzetközi Karate Szervezetet. Ekkortól kezdett a Kyokushin igazán terjedni. Több mint 120 országban a regisztrált tagok száma meghaladta a 12 milliót, és a legnagyobb harcművészeti szervezet lett a világon. - A Kyokushin terjedése
Ez után Oyama legkiválóbb tanítványai közül kiválasztotta azokat, akik képességeiket megmutatva hírét vitték stílusirányzatának szerte a világban. Ezen tanítványai újabb dojokat nyitottak az országban, amelybe költöztek, és nyilvános bemutatók, illetve szájhagyomány útján egyre több ember ismerte meg a Kyokushin világát.
Ezen tanítványok listája:
Hollandia: Kenji Kurosaki
Ausztrália: Mamoru Kaneko és Shigeo Kato
Amerikai Egyesült Államok: Miyuki Miura, Tadashi Nakamura, Shigeru Oyama és Yasuhiko Oyama
Nagy-Britannia: Steve Arneil
Kanada: Tatsuji Nakamura
Brazília: Seiji Isobe - Az első All-Japan Full Contact Karate Bajnokság
1969-ben Oyama megrendezte az első All-Japan Full Contact Karate Bajnokságot, és Terutomo Yamazaki lett a bajnok. Ez után minden évben megrendezték az „össz-japán” bajnokságot.
1975-ben Tokióban rendezték meg az első Full Contact Karate nyílt világbajnokságot.
Oyama élete
- Gichin Funakoshi Mesterrel való találkozása
Egy nap felfedezte, hogy néhány társa okinawai karatét gyakorol. Nagyon megtetszett neki ez a stílus is, és mivel szeretett volna többet megtudni a harcművészetek ezen ágáról is, úgy döntött, hogy ellátogat Gichin Funakoshi mester dojojába edzeni.
Olyannyira belevetette magát a gyakorlásba és az edzésekbe, hogy sorra halmozta az eredményeket. Ennek egyik bizonyítéka, hogy alig volt tizenhét éves, mikor megszerezte a 2. dan fokozatot, és amikor húsz évesen belépett a Japán Birodalmi Hadseregbe már 4. dannal rendelkezett. - So Nei Chu Mester tanácsai
Masutatsu Oyamát a háború okozta sebek komolyan megviselték, de szerencsére ebben az időben találkozott So Nei Chuval. So mester abban az időben egyike volt Japán legtekintélyesebb Goju Ryu mestereinek. Híres volt mind fizikai, mind szellemi erejéről. Ő volt az, aki bátorította Masutatsu Oyamát, hogy szentelje életét a harci művészeteknek. Ő volt az is, aki azt javasolta Oyamának, hogy vonuljon el a világtól három évre, amíg edzi elméjét és testét. - Hegyi edzések megmérettetései
Huszonhárom éves korában Oyama a Minobu hegyre ment gyakorolni. Oyama úgy gondolta, hogy ez megfelelő hely lesz annak a kemény edzésnek a végrehajtására, amit magának tervezett.
A magányban töltött edzések olyan kemények voltak, hogy mindennél jobban kívánta a visszatérést a civilizációba. So Nei Chu mesterrel való levelezéséből azonban erőt merített a folytatásra, és elhatározta, hogy a legerősebb karateka lesz Japánban.
Sajnos azonban tizennégy hónapnyi magányos lét és kemény edzés után patrónusa értesítette, hogy nem tudja tovább támogatni és ezért be kellett fejeznie az elvonult életet.
Néhány hónappal később 1947-ben Masutatsu Oyama megnyerte a II. világháború után rendezett első Japán Nemzeti Harci Művészetek Bajnokság karate ágának versenyét. Bár ez sem töltötte el teljes örömmel, ezért elkezdte újból a küldetését, azonban most Kiyozumin. hegyén.
Ekkor vált a gyakorlása teljesen fanatikussá — napi 12 óra edzés, pihenőnap nélkül, jéghideg ökölcsapás erősségű vízesésekben állt, vagy meditált, a patakokban talált hegyi köveken gyakorolta a puszta kezes szétcsapást, a fákat makiwaraként használta, naponta százszor ugrott át az úgynevezett gyorsan növő lenen. Minden nap szakított időt a régi klasszikus harci művészetek, a Zen és a filozófia tanulmányozására.
Tizennyolc hónapnyi kemény edzés után jött le a hegyről, magabiztosan, olyan emberként, aki képes az életét irányítani. - Bikák, kihívók és az Isteni Kéz megszületése
Mivel nagyon sokan szembe mentek a nézeteivel és új stílusirányzatával, ezért 1950-ben kezdte kipróbálni és bemutatni Sosai Masutatsu Oyama emberfeletti erejét bikák elleni harcban. A krónikák szerint ötvenkét bikával küzdött, hármat ölt meg szinte azonnal, és negyvenkilencnek törte le a szarvát puszta kezének ütésével. - 1952-ben az Egyesült Államokba utazott egy évre, hogy a televíziós műsorokban mutassa be életét és a karatét. Majd az ezt következő években számos kihívást fogadott el, aminek köszönhetően 270 különböző emberrel küzdött meg. Mivel a puszta keze oly erős volt a hegyi edzéseknek köszönhetően, hogy a köveket is szét tudta törni, így ezekben a küzdelmekben is a legtöbb ellenfelet egyetlen ökölcsapással késztette megadásra. Küzdéskor az alapelve egyszerű volt — ha átjutott a védelmen, akkor támadott. Ha támadott, akkor az ellenfélnek eltört valamije. Ezért elnevezték őt „Godhand”-nek, azaz Isteni kéznek és a megtestesült Japán harcost látták benne, akinek alapelve az „Ichi geki, hissatsu” (egy csapás, biztos halál) volt.